Tanulni sosem késő! | SKI. C.U.L.T. -- skiculture

Sítanulás - A női lapozóban Bús András többrészes sorozatot indított "Kibeszéljük kínos és nevetséges hiányosságainkat" címmel. A szerző többek között arról ír, hogy takargatás és kifogások állandó keresése helyett mi mindent tehetünk, ha felnőttként nem tudunk úszni, táncolni, biciklizni... Természetesen a kínos készséghiányok egyikének számít manapság az is, ha valaki nem tud síelni. Bús András tanácsaihoz mi is csatlakozunk: először nem a haverokkal érdemes próbálkozni, hanem elmenni egy olyan táborba, ahol képzett síoktató foglalkozik a kezdőkkel.

"A téli sporttevékenységünk kimerül a hóemberépítésben

A probléma: Mások nem csak hógolyózni szeretnek. Órákon át mesélik az éppen aktuális síelés élményeit, és a legelkeserítőbb az egészben az, hogy a sztori szinte sosem arról szól, mekkorákat siklottak, hanem arról, milyen jó volt a vendégház, milyen finom a puncs és a forralt bor, és amikor elfogyott már néhány pohárral, micsoda buli kerekedett. A sílécekkel doboltak a kinti kukákon, angyalkáztak a hóban, és elérhetőségeket cseréltek egy cseh társasággal, úgyhogy nyárra is megvan a program, sörkóstolás rogyásig Prága legrejtettebb és legjobb kiskocsmáiban, plusz városnézés szakavatott vezetéssel. Mi persze abból is kimaradunk, mert nem voltunk ott a gründolásnál, senkit nem ismerünk, és a jövő évi (havi) síelésben sem veszünk részt, mert már a ródlizás se ment gyerekkorunkban, és egy zöld pályát is halálszakadékként élünk meg, a felvonóból meg csak kiesni tudnánk. Egy idő után pedig azért elkezd feltűnni mindenkinek, hogy mi mindig pont azon a héten, hétvégén nem érünk rá elutazni, amikor ők mennek, a léceinket sem látta még senki, fotóalbumunk sincs egy ilyen útról (bár már elgondolkoztunk rajta, hogy a kertben hamisítunk egyet, annyira ciki a szituáció), úgyhogy előbb-utóbb elő kell hozakodnunk a farbával: sose csináltuk még. A szokásos szólamok persze itt is jönnek, gyere el, megtanulod, de hát ki az, aki vállalja, húsz-harminc-negyven éves fejjel, hogy ott botladozik, csukladozik egy nagykabátos oktató mellett, miközben a többiek épp egy lábon, bot nélkül, háttal siklanak le a fekete pályán, és közben még kajánul integetni is van idejük.

A taktika: Minthogy ezt sem a hátsókertben, sem egy eldugott erdőben nem tudjuk kipróbálni és begyakorolni, ha akarunk valamit, muszáj menni. Viszont nem kötelező az ismerős nagymenőkkel, el lehet menni egy kezdő csoporttal is, ahol mindenki bénázik majd. Talán még ismerősre is akadunk, aki hozzánk hasonlóan kimaradt eddig a jóból, mert az csak a látszat, hogy itt már mindenki Bode Miller és Janica Kostelić. Ha ezt az egy alkalmat beáldozzuk, legközelebb már mi is villoghatunk a többiekkel együtt - a pályán persze még nem annyira, de a hiányosságokat a puncsozással ellensúlyozzuk. A tanulóúton pedig semmiképpen ne felejtsünk el sokat fotózkodni, és hazaérve részletes élménybeszámolót tartani."

A felnőttkori sítanulás "rejtelmeiről" a síblogban is olvashatnak!

Következő programok

2017.04.26. - 2017.04.30.