Snowrider - Skytechsport síszimulátor teszt | SKI. C.U.L.T. -- skiculture

Valahogy a síelésnek óriási ereje van. Ha nincsenek igazán jó adottságok, akkor le is lehetne mondani róla, és választani valami kézenfekvő sportágat. De nem. A nem alpesi országoknak hegy kell, és ha nincs, csinálnak maguknak. Ha másként nem, akkor mint Hollandiában a 3000 méteres hegy felépítésének ötletével. Vagy ha ez túl irreális, építenek műanyag pályákat, fedett termekbe telepítenek futó síszőnyeget, síszimulátort vagy éppen egy csarnokot sípályával.

Snowrider - Skytechsport síszimulátorBudapesten lassan több műanyagpálya lesz mint fitnesszterem, de vidéken is komoly erőfeszítéseket tesznek a megszállott sportrajongók. De mivel ez nem elég, fitnessztermekben is működnek síszimulátorok (erről korábban már tesztet is írtunk). Most egy másik síszmulátort próbáltunk ki a XII. kerületben, a BAH Centerben a Snowrider jóvoltából. (A tesztről készült videó itt található.)

A Skytechsport egy aktív szimulátor, tehát elektromos motorok mozgatják a „síléceket” a kb. 4,5 méteres útjukon. Lehet rá sí- és snowboardkötést szerelni, tehát mindkét sporteszköz számára alkalmas.

A szimulátor lényege, hogy a sílécek helyzetét, dőlésszögét érzékelők figyelik, a számítógép ezeket az adatokat kiértékeli, és utasítja a motorokat a megfelelő erők előállítására. Eközben egy kivetítőn a síelőt az adatok alapján rá tudja helyezni a sípályára. Lehetőség van kapukat elhelyezni a pályán, edzeni időre, jeges vagy buckás pályát szimulálni stb. A kivetítő vásznát felhúzva a síelő egy tükörben figyelheti a mozgását, ami szintén hatékony gyakorlási módszer. És természetesen igény szerint a gyakorlást zenére is lehet végezni.

Azt vélnénk, hogy a síeléshez hozzátartozik a haladás, a lejtő érzése, de valójában ez jóval kisebb jelentőségű, mint gondoljuk. A lényeget az oldalirányú erők adják, és ezeket meglehetősen korrekten előállítja a szimulátor. A megadott élmény valóban síelésszerű, de soha nem szabad elfelejteni, hogy egy szimulátor mindig csak modellezi a valóságot, és nem teljesen valóságos.
Érzésünk szerint a kanyar csúcspontja után (amikor újra elindul befelé a lábunk) kicsit hirtelen múlik el az erő, a síléchez képest itt éreztünk inkább eltérést.

Amire nagyon jó: A szimulátoron steril körülmények között gyakorolhatunk, minden kanyar ugyanolyan lehet, százszor kipróbálhatjuk az adott izommunkát egymás után, miközben az oktató egy méterre áll, minden mozdulatnál szólni tud, és akár a tükörben is nézhetjük. Mondani sem kell, hogy ez rendkívül hatékony lehet.

Különösen azért, mert a síelők többségének a sípályán nincs meg az az érzése, hogy a lényeges erők oldalról jönnek. Nekik a síelésnek egy olyan térbeliségét mutatja meg, amire a havon nagyon sokat kellene várniuk.

És persze a fitnesszértéke sem lebecsülendő, hiszen elég jó fizikai terheléssel szembesülünk a szimulátoron.

Amire vigyázni kell: a szimulátoron nagyon hatékony a síléc élre állítása a térdek oldalra való döntésével, hatékonyabb, mint a sílécen. Ez viszont mindenképpen kerülendő, erre tehát az oktatóknak és a síelőknek is oda kell figyelni. Illetve, egyszerűen tudni kell róla, hogy ez egy szimulátor, tehát ezen gyakorolni lehet, de a havon nem teljesen ezt kell síelni.

Jobb eleve úgy hozzáállni, hogy amit itt megtanulok, az sokat segít a síelésben, esetleg olyan dolgokat segít összerakni, amit ott nem is tudnék még, de a havon ezeket a képességeket csak falhasználom. Tehát nem síelni tanulok meg rajta, hanem gyakorlok elemeket, képességeket.

Ez tehát egy szimulátor és nem sípálya, tehát nem szabad azt gondolni, hogy amit itt megtanultunk, azt egy az egyben át kell vinni a hóra. Úgy érdemes felfogni, hogy ez egy nagyon hatékony edzési-oktatási módszer, amellyel elsősorban kisebb részleteket lehet kijavítani, csiszolni. (Nincs ez másként a műanyagpálya esetében sem.) Amikor hóra megyünk, akkor a havon való síelést kell élvezni, és nem a szimulátoron begyakorolt kanyarokat megpróbálni megsíelni. 

Példák:

  1. Jól lehet gyakorolni a ritmust, majd a hóra át lehet vinni. De a ritmust kell átvinni, és nem azt, ahogy a ritmust megsíeltük.
  2. A törzsizommunkát jól helyre lehet tenni, de a havon csak az itt gyakorolt törzsizommunkát kell felidézni, a kanyarok teljességét már nem.
  3. A pedál sokféle megvalósítását szépen lehet gyakorolni (nagyon jól működik a szimulátoron), de a hóra csak a pedál meghúzását visszük át, a kanyar teljes kivitelezését nem feltétlenül.

A teszt végén még az egyik kolléga sokadszorra felkéredzkedett a gépre. Aztán kipróbált ezt-azt, ami a havon hibája, és hogyan is lehetne kijavítani. Amikor sikerült, azt mondta, hogy több súlyt tett a belső lábára. Mi meg észrevettük, hogy nem is ezt csinálja, hanem a pedált húzza egy másik módon. Aha, tényleg ezt csinálom, mondja. Aztán megfejtettük, hogy ezt a pedálhúzási megoldást, tavaly márciusban próbáltuk ki együtt. A gépen ösztönösen előjött, és elkezdte megoldani a tartáshibát. A steril körülmények segítettek azt összerakni, ami a havon hol sikerült, hol nem, mert hol jött egy bucka vagy egy másik síelő, aki kilökte a figyelmet a gyakorlat alól. Itt most a körülmények adottak voltak. Persze kérdés, hogy mi történik majd újra hóra kerülve, de szerintem menni fog. 
És egyben megbeszéltük, hogy páran síoktatók megpróbálunk néha elmenni a gépre workshopokat tartani magunknak. Gyakorlatban is fejlődünk (én is látom már azt a tipikus hibámat, amit itt talán jobban ki tudok szedni a mozgásból, mert havon nemigen sikerül), és szaktudásban is.