A síléc tulajdonságai: hajlékonyság és torzió | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

A síléc élére állítva a telemark ív miatt meggörbíthetőA síléceknek van két roppant fontos tulajdonságuk: a hajlékonyság (a síléc hídja, vagy súlyhajlat, esetleg flex), és a csavarodási merevség (torzió).

A kemény torzió azt jelenti, hogy az élére állított sí nehezen csavarodik el, hasonló szögben fog állni a csőre is, mint a cipő alatti középső része. Ha egy puha torziójú síléccel élezünk, a csőre nem tudja tartani azt a szöget, amit megadtunk a cipővel a közepén, elcsavarodik. Érzésre ez azt jelenti, hogy egy kemény torziójú sílécet élére állítva szinte azonnal reagál, nagyon érzékeny, „hirtelen haragú”. A puha torziójú sí sokkal toleránsabb, az élreállítás hatására lassabban indul el. Egy jó síző a puha sít „butának” fogja nevezni, a kezdő a kemény sít „idegesnek”, kiszámíthatatlannak érzi. Ugyanakkor a puha torziójú sílécek könnyebben forgathatók.


Az élére állított sít az erő hatására meggörbülA másik tulajdonság a hajlékonyság. A sílécek működési módja az úgynevezett telemark íven alapul (ez a „piskóta” forma, azaz hogy a síléc elöl és hátul szélesebb, mint középen). Ha sílécet élére állítjuk, középen nem fog a hóra (földre, szőnyegre…) érni, és ha ilyenkor megnyomjuk a közepét, meggörbül, hiszen nem középen támaszkodik fel. Ez a görbület az, amivel „automatán” tudunk síelni, valójában műszaki szempontból ez a carving lényege. A meggörbült sí a terhelés csökkenésével kiegyenesedik, rugóként adja vissza a befektetett energiát. A síléc hajlékonysága azt mondja meg, hogy mekkora erő kell a síléc meggörbítéséhez. A puha sílécet könnyű meggörbíteni, viszont kevés erőt ad vissza. A kemény síléc meggörbítéséhez jóval nagyobb erő kell (és persze nagyobb sebesség, meredekebb lejtő); viszont lényegesen nagyobb dinamikával adja vissza az erőt a kanyar végén. Az is fontos tudnivaló, hogy a kemény sílécek sokkal jobban tartanak kemény, jeges talajon.

A topkategóriás versenysík kemények mindkét tekintetben, a kezdősík viszont a másik végletként puhák hajlásra és csavarodásra is. A mezőny közepén helyet foglaló sílécek tulajdonságai pedig valahol a két véglet között helyezkednek el. Az igazi nehézség a felső-középkategóriában következik be: itt ugyanis már olyan síléceket kellene készíteni, amelyek torzióra nézve kemények, de viszonylag könnyen hajlanak, márpedig ezt az ellentmondásos követelményt  nagyon nehéz teljesíteni.

A közelmúlt (cikkünk 2009-ben íródott - a szerk.) tapasztalatai többféle megoldást mutattak. A gyártók egyik része eleve nem futott neki a feladatnak (rosszindulatú véleményem szerint). Azt az ideológiát gyártották a hátrányt erényként kommunikálva, hogy ők tudatosan puhább síket készítenek a topkategória alatt. Azok a gyártók, amelyek valamennyire sikeresek voltak a probléma kezelésében, térbeli megoldásokat alkalmaztak. Ezek a sílécek vagy vastagabbak lettek, és így adtak lehetőséget az irányított merevítő szerkezeteknek, vagy a sílécből kiemelve alkalmaztak kölünböző (általában a torzióra jobban ható átlós) merevítéseket. Ez utóbbiak nem voltak hosszú életűek, a vastagabb építésű sík pedig más területen hoztak hátrányokat (a vastagság egyben azt hozta magával, hogy a síléc görbülésekor jobban megnyúlt a kantni, és ez gyakori szakadásokat okozhatott).

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>