Rossignol Radical R9 S World Cup Oversize teszt | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Egyszercsak a FIS gondolt egyet (na jó, többet is), és meghatározta a sílécek minimális szélességét. A szlalomban például 63 mm-ben. Az ötlet tetszett egyes gyártóknak is. Ezt onnan lehet tudni, hogy nem maradtak a minimális szélesség közelében, hanem bőven fölémentek: elkezdődött a széles síléc divatja. Persze lehet, hogy nem ez volt a pontos forgatókönyv, de tény hogy az utóbbi egy-két évben egyre több márkánál találkozhattunk szélesebb építésű síkkel.

Rossignol Radical R9S WorldCup Oversize

 

Viszont az mindenképpen újdonság, hogy néhány gyártó – így például a Rossignol is – a versenykategóriában is megjelent a széles építésmóddal. Ha nagyon szeretnénk okoskodni (márpedig egy „szakértő” lételeme, hogy okoskodik akkor is, amikor jobb lenne bután csendben maradni), mindenféle érveket sorolhatunk ezen tervezési mód mellett, és persze ellene is. A szélesebb léceket nehezebb élre állítani, viszont stabilabbak. Laikus statikai gondolkodással azt gondolom, hogy ezek a sílécek nehezebben csúsznak ki a kanyarban, viszont az izületekre némi nyíró-forgató hatást gyakorolnak, ez pedig szerintem nem túl egészséges.

Viszont teljesen mindegy, hogy miként okoskodunk: a széles sík megjelentek, és ismerve a jövő évi kínálatokat, egyre inkább hódítanak. És a kezedeti előítéleteim ellenére el kell ismerni, nem túl kellemetlen velük síelni. Sőt. De lássuk a részleteket!

A Rossignol Radical R9 S World Cup Oversize a sors keze folytán amerikai dízájnnal került a kezembe, de ez csak a külcsínt érinti, a máz alatt ugyanaz a szerkezet dolgozik.

A léc formája első a kerek csőre miatt kellemesen bumfordi, ráadásul a minimalista amerikai dízájn csak erősíti ezt a hatást. Úgy tűnik a Rossignol a 2008/2009-es szezonban több tekintetben is irányt mutatott: úgy tűnik a 2009/2010-es szezonban több gyártó is hasonló megoldásokkal jelentkezett (gondolok itt pl. a széles építésre és a lekerekített csőrre).

Egyébként a léc egy tipikus felsőkategóriás szlalomsínek néz ki: lapos, egyszerű. Kicsit meg is ijedtem tőle, az ilyen építésű sík meglehetősen kemények szoktak lenni, az én koromban már nem vagyok Winnetou, hogy mindig harcoljak. De nincs mit tenni, egy napot csak kíbírok vele…

A tesztre szánt nap körülményei nem kifejezetten egy szlalomsíre voltak szabva: friss hó esett, és ugyan megcsinálták a pályákat, a tesztből kimaradt a valóban kemény pálya. De mivel a topkategóriás szlalomsík célterülete elsősorban a kemény pálya, nem hiszem, hogy gondja akadna.

A hosszú, lapos pályákon, párhuzamos lendületekben a várható módon viselkedett: rövid sugarú, kemény sílécként érzékenyen reagált az élezésre, hamar kezdte a kanyarokat. Ilyen helyzetben nem tud igazán görbülni a sí, semmi nem derült ki abból, hogy mennyire merev. Itt tehát jelesre vizsgázott, ami nem csoda, hiszen személy szerint jobban szeretem az olyan kemény torziójú síléceket, mint ez is.


Sokkal kíváncsibb voltam arra, miként fog teljesíteni a kicsit meredekebb és a közepes pályákon. Itt is főleg a rövidlendületek az érdekesek, ugyanis a hírekkel ellentétben egy jó szlalomsí párhuzamos lendületekben mindig jól teljesít (persze a nyilvános pályákon elérhető sebességek mellett, és feltételezve, hogy a síző helyesen alkalmazza a terheléseket). Viszont a rövidlendületek a közepes meredekségű pályán mindig vízválasztók egy komoly szlalomsínek (illetve a szlalomsí és jómagam alkotta rendszernek…). A keményebb híd miatt ugyanis nagyobb terhelések és erők kellenek a meggörbítésükhöz, ez pedig gyakran túlmegy azon a határon, amit kényelmesnek tartok. Egy másodikvonalas szlalomsí ilyen helyzetekben mindig kényelmes, szinte a gondolataimra indul, míg a felsőkategóriásokkal bizony általában meg kell dolgozni a sikerért.

Nem pontosan értem, hogy miért, de nem így történt. A vártnál sokkal kisebb erőfeszítést kellett bevetni a rövidlendületekhez. No persze érezhetően egy kemény sível van dolgunk, de nem érezni, hogy feleslegesen keménykedne.

Az utolsó erőpróbára a mély, túrt hóban került sor. Itt egyértelműen jelentkezett a széles lécépítés előnye: a nagy felület kellemessé tette a sít, nem akart állandóan eltűnni a hó alatt, mint az egy szlalomsítől várható lenne. A sí keménységét sem éreztem zavarónak, kifejezetten jólesett vele az ideálisnak nem nevezhető pályán a síelés.

Összegzésként elmondható, hogy a Rossignol Radical R9 S World Cup Oversize kemény szlalomsíként viselkedő léc, de csak ott akar keménynek látszani, ahol feltétlenül szükség is van rá. Számomra kifejezetten előnyös tulajdonsága, hogy nem kell mindig megszakadni, ha síelni szeretnék vele. Gratulálok Rossignol!

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>