Nem mindegy, milyen hóeke van a síoktatásban? | SKI. C.U.L.T. -- skiculture

Nem. Vagy mindegy? Lássuk, hogy miért nem!

A rossz beidegzések - hogyan tanuljuk a mozgásokat?

Amikor síelni tanulunk, a fejünk tanul. Megtanulja, hogy melyik izmokat, milyen ingerekre, milyen sorrendben kell működtetnie. Így van ez csecsemőkorunk óta minden mozgással.

Az első tapintásoktól, a mosolyoktól kezdve az agyunk fejlődik. Újra és újra szervezi a megtanultakat, csokrokat képez belőlük, mintha LEGO-elemek lennének. Amelyik elem hasznosnak bizonyul, abból újabb, bonyolultabbak készülnek. Akkor is, ha később rossz mozgásokhoz vezetnek – az idegrendszer nem ez alapján válogat. Amit pedig felhasználunk, ezernyi szálon kapcsolódik a többihez. Ha elég sok helyen, automatikusan van használatban, akkor gyakorlatilag lehetetlen kiirtani vagy kicserélni. Időlegesen még csak-csak lesz valami siker, de nehéz helyzetekben ezek a mozgásminták lépnek működésbe az újak helyett. Ezt szokták „rossz beidegződésként emlegetni”.

A lényeg tehát, hogy nagyon nehéz – sokszor lehetetlen – a régebbi, rossz mozgásokat kijavítani. Sokkal egyszerűbb megpróbálni olyasmit megtanulni az elején, ami később is hasznos lesz.

Néhány síelési alapfogalom

Hóeke: A sílécek egyfajta helyzete. A csőrük közelebb van, mint a végük (pizza, háztető).

Hóekecsúszás (csúszó hóeke): Amikor valaki kanyarodás nélkül, tökegyenesen megy lefelé, a sílécei pedig hóekében vannak. Ezt helyzetet olyan izmok tartják fenn, amelyet egyébként soha nem használunk a síelés közben (közelítők, befelé forgatók), főleg nem mindkét oldalon egyszerre. Később ezeknek az izmoknak a használatát el kell kerülni. A síelés közben a térdünket nem szerencsés befelé forgatni, sem befelé nyomni.

Hóekecsúszás (csúszó hóeke)

 

Hóekeív: Olyan kanyarodás, ahol a lécek végig hóekehelyzetben vannak. A kanyarodás logikájának megfelelően a súlypont a kanyar közepe felé helyezkedik el. Az ívkülső síléc élén van, az ívbelső - mivel a súlypont közelebb van hozzá - lapközeli helyzetben. Az ívbelső oldalon a hasizmok dolgoznak, ezzel stabilizálják a medencét és a gerincoszlopot. Így a törzs stabilan fog ellenállni a terheléseknek, és jó alapot nyújt a forgatás erőkifejtéséhez. A lábakra nem hat csavarás, a térdek oldalra döntése minimális.

Hóekeív

 

Terhelésváltásos hóekeív (kiterheléses hóekeív): A hóekeív közben a felsőtest kifelé hajol (jobbra kanyarodva balra, balra kanyarodva jobbra). Ezzel egy kis nyomást teszünk az ívkülső lábra, és egyben húzást az ívbelsőre. Az ívkülső oldali törzsizmok összehúzódnak, az ívbelső oldaliak lazábbak vagy megnyúlnak.
A kihajoló felsőtest miatt a súlypont nagy eséllyel kifelé mozdul, ekkor az ívkülső sílécen csökken az élszög, és az ívbelső síléc is az élére áll.
Gyakori, hogy a terhelés a kanyar második felében alakul ki, és kicsit a síléc hátuljára kerül.

Terhelésváltásos (kiterheléses) hóekeív

 

Összehasonlítás, következtetések

A különböző hóekeívek küllönböző mozgásformákat, reflexeket, mozgásmintákat alakítanak ki.

  • Az súlypont a normál hóeke esetében a kanyar kezdetekor inkább a kanyar közepe felé mozdul, a terhelésváltásosnál inkább kifelé a kanyarból.
  • Az ívbelső síléc a normál hóeke esetében inkább lapján van, a terhelésváltásosnál élen van. 
  • Az ívkülső síléc a normál hóeke esetében erősebben élez, a terhelésváltásosnál kevésbé áll az élén.
  • A gerincoszlop a normál hóeke esetében inkább anatómiailag egészséges, egyenes helyzetben van, a terhelésváltásosnál meggörbül.
  • A hasizmok a normál hóeke esetében megfeszülnek, a terhelésváltásosnál nyúlnak. 
  • Az oldalsó törzsizmok a normál hóeke esetében inkább alaphelyzetben vannak, a terhelésváltásosnál az ívkülső oldalon összehúzódnak.
  • normál hóeke egy előre irányuló, éles forgatást tanít, a terhelésváltásosnál egy laposabb, csavaró mozgással létrehozott forgatást.  
  • normál hóeke inkább az ívkülső síléc közepe-eleje felé dolgozik, a terhelésváltásos inkább hátrafelé, a sarka felé.  
  • normál hóeke azt tanítja meg, hogy a kanyar úgy épül fel, hogy a kanyar közepéhez közelebb elhelyezkedő súlyponthoz képest támadjuk (terheljük élesen karcolva vagy forgatjuk) a sílécet. A terhelésváltásos azt tanítja, hogy az ívkülső léc fölé helyezett törzs csavaró, hajlító mozgásaival kezeljük a sílécet. 

Különböző hóekeívek

 

(A fotók a Sízés +3 c. könyv képanyagából származnak.)