Lehet-e objektíven elemzeni a símozgásokat? | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Ted Ligety (forrás: www.yourskicoach.com)Az úgy volt, hogy a múltkorjában megtaláltak azzal – persze a hátunk mögött –, hogy az általunk képviselt sítechnikai felfogás alapjaiban hibás, a lényegi dolgok szinte pont fordítva történnek, mint ahogy mi valljuk. Ezen nyilván elcsodálkoztam kisebb mértékben, mert általában nem szeretünk valamit úgy mondani, hogy nem gondoljuk végig százszor a fizika és az anatómia szempontjából. De ugyanakkor mindenki tévedhet, és a látszattal ellentétben magunk között, belülről nagyon erősen hajlunk az önkritikára. És mivel a felhozott érveket versenyzők videóival, mérésekkel támasztották alá, úgy döntöttem, alaposabban utánajárok, hátha tényleg elnéztünk valamit. A munka folyik, bár nagy elszántság kell ahhoz, hogy végigolvassunk egy-egy ilyen elemzést. A videóelemzések eredményeit be fogjuk építeni a szakmai anyagainkba.

A versenyeken készült videók azért hálásak, mert bármilyen érvet szeretnénk alátámasztani, két órányi válogatás után garantáltan tudunk mutatni néhány felvételt, amelyik az igazunkat támasztja alá. Ennek az oka nem meglepő: ahogy már a Hogyan tanuljunk a síelős videókból? cikkünkben említettük: egy versenyen elvétve találunk olyan helyzeteket, amikor nem valami határterhelést vagy nagy kockázatvállalást figyelnénk meg éppen. A szakértő tud a sorok között olvasni, de a kapuk nagy részénél mégiscsak extrém megoldásokkal találkozunk, különben a verseny nem lenne verseny. És ezek a kiszorított, esetleg mentésben lévő helyzetek sokmindenre adhatnak példát. Ilyen módon garantáltan be tudjuk bizonyítani például, hogy a világkupás versenyzők támasztott lendülettel síelnek... Könnyen téves következtetésekre juthat, aki nem veszi figyelembe a körülményeket és nem nézi folyamatában az okokkal és a szándékokkal együtt a mozgás lefutását.

A mérésekről jó tudni, hogy roppant költségesek, ezért alig találni olyan kutatást, amelyik nem csak néhány síelő felmérésén alapul. Viszont elegendő egy testnevelő tanárként kötelezően elvégzett „Bevezetés a tudományos kutatás alapjaiba” kurzus, hogy tudjuk, csak akkor érdemes komolyabb következtetést levonni, ha olyan populációt sikerült összekalapálni, amelyik reprezentatívnak tekinthető. Stabil körülményeket illik biztosítani, és megfelelő ismétlésszámra is szükség van. Enélkül egyáltalán nem biztos, hogy nem az adott síelő rossz napját, éppen elszúrt íveit mérjük-e, sőt azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a síelő valóban mintaszerű technikával bírt-e. Versenykörülmények között – de edzésen is – fényévek választják el a világkupa élvonalát a FIS-versenyek középmezőnyétől. A nem megfelelő mérés csak annyit árul el, hogy az adott síelő (vagy néhány síelő) a felmérés napján éppen mit produkált. A versenyző vagy az edző számára esetleg hasznos lehet, publikációt is lehet belőle készíteni a PhD-hez, de általános következtetéseket csak nagyon óvatosan szabad az ilyen dolgozatokból levonni. Egy komolyabb mérés precíz mintavétellel kiválasztott populáción készül. Ez a síelés nyílt mozgáskészség-jellegét tekintve akár többszáz fős mintát is jelenthet, és minden síelőnek viszonylag sok ívét kellene megmérni ugyanott, és még mindig csak az adott kanyar körülményeiről kapnánk információt, tehát sokféle (ugyancsak pontos mintaként kiválasztott) terepkörülményre lenne szükség ahhoz, hogy általános következtetések birtokába juthassunk. (A magunk részéről nagyon szívesen vennénk részt egy ilyen méréssorozatban, de pillanatnyilag nem látom a reális pénzügyi hátteret ennek a megvalósítására.)

Amíg ezeket a feltételeket nem lehet biztosítani, el kell fogadni, hogy a sítechnikák elemzése és megítélése szubjektív marad, még akkor is, ha mérésekkel az objektivitás látszatát szeretnénk kelteni. Az egyetlen lehetőség a tárgyilagosságra, hogy a megfigyeléseket megpróbáljuk összevetni a fizikáról, az emberi testről és a mozgásról szóló ismeretekkel, törvényszerűségekkel. Ha pl. a megfigyelésünk szerinti mozzanat nem történhetett meg a fizika törvényei szerint, akkor tévedtünk, és új magyarázatot kell keresni. Így sem tudunk halálbiztos következtetést levonni, de remélhetőleg nem tévedünk nagyot. A populációt tekintve megfigyeléssel sokkal könnyebb biztosítani a nagyobb mintát, bár így is óriási munkáról van szó, sok síelő sok felvételét kell kockáról-kockára végignézni, megérteni a történéseket, és ezek alapján levonni a következtetéseket.

A világon majdnem végtelen számú felvétel érhető el különböző tudású síelőkről. Közülük véleményem szerint a versenyzőket kell kiválasztani ahhoz, hogy reális képet kapjunk a símozgások történéseiről. A legjobb az lenne, ha elsőrangú versenyzőket szabad síelés közben lehetne megfigyelni – ahogy ezt már a fent említett cikkben írtuk. Ilyen felvételből nincs igazán sok, ezért maradnak a versenyeken készült videók. Ha kellően sok versenyző sok helyzetben történt, egyéb ismeretekkel összevett elemzése hasonló irányt mutat, akkor azokból már lehet egy irányadó – bár tudományos értelemben még mindig szubjektív – véleményt alkotni.

A SKI C.U.L.T. keretein belül elkezdtük ezt a munkát, nem titkoltan azért, mert élvezetesnek is találjuk. És azért is, mert a síoktatás rendszerének felépítése során fontos pontosan tudni, mi és hogyan történik a símozgásokban, hiszen a legelső lépéseknek is már ennek a figyelembevételével kell történniük. Hogy meddig jutunk, majd kiderül. Ahogy haladunk, részleteiben közöljük az elemzéseket, de előre szólunk, hogy nehezen emészthető olvasmányok lesznek.

A fentiek alátámasztására nézzük meg a következő felvételt, amelyiken jónevű síelők egy kiszámítható, egyszerű terepen síelnek. És még ezen a szakaszon is egy-egy síelő többféle megoldást alkalmaz, többféle következtetést is levonhatnánk, ha nem vennénk figyelembe a körülményeket:

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>