Hogyan tanuljunk a síelős videókból? | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Téli olimpia 2010, Vancouver, Marcel HirscherHányan kiáltanak fel Picasso képeit nézve, hogy „Ilyent én is tudnék firkálni!”. És mégsincs tele a világ hozzá hasonló súlyú művészekkel. Egy műértő számára persze nem kétséges, hogy a Picasso „firkálmányai” mögött rendkívül magas szintű rajztudás állt. A klasszikus rajztudás adta a többség számára láthatatlan alapot és az eszközkészletet, amit a művész felhasznált amikor a zseniális agy kihívásainak kellett megfelelnie.

Nem szabad akkor sem elfelejteni Picasso tanulságait, amikor a síversenyzőket nézzük. A versenyzőket szinte kizárólag olyankor látjuk, amikor szélsőséges kihívásoknak kell megfelelniük. A verseny egyik jellemzője, hogy olyan körülményeket teremt, amikor a határterhelések döntik el a sorrendet. A versenyző kénytelen maximális kockázatot vállalni, különben esélye sincs az eredményre. Az ilyenkor alkalmazott technikai megoldásai is megfelelnek a szélsőséges kockázatvállalásnak. Nem kell magasan képzett edzőnek lennünk ahhoz, hogy belássuk, a kanyarok jó részében a pálya és a körülmények okozta kényszerek között kell megtalálnia a még működő és hatékony megoldásokat. Jó eséllyel másként menne a pályában, ha ráérne pár tizeddel lassabb lenni, és teljesen más képet mutatna, ha ugyanazon a pályaszakaszon saját kedve szerint síelhetne le, és nem a kapuk kijelölte nyomvonalon.

Téli olimpia 2010, Vancouver, Benni RaichÉppen ezért nem mindegy, milyen szemszögből vizsgáljuk a versenyző mozgását ilyenkor. Ha edzőként vagy versenyzőként nézzük, roppant tanulságos lehet, hogy miként oldja meg a kiszorított helyzeteket, hogyan került az adott helyzetbe, és hogyan mentette meg a már-már vesztesnek látszó szituációkat. Minél magasabb szintű egy versenyző és a verseny, annál inkább speciális szakaszokból áll a verseny. Ezek a technikai megoldások kizárólag nagyon magas szintű sítechnikai alapokkal képzelhetők el. Éppen ezért ezeket a szempontokat akkor érdemes tanulságként értelmezni, ha nagyjából hasonló technikai szinten síel valaki.

Aki viszont a tanulás egy korábbi szakaszán áll még, annak az adott speciális megoldást lehetővé tevő alaptechnikát kell először megértenie és megtanulnia (ez lényegében az összes hobbisíelőre igaz, beleértve az oktatókat és a gyengébb pontszámú versenyzőket is). Ezt sem kell hosszabban magyarázni: a klasszis versenyző zseniális megoldásait az alaptechnikától elindulva tudja megvalósítani. Mint ahogy ha valakiben megcsillan a művészi tehetség, először köröket és négyszögeket, arcokat és kezeket kell megtanulnia, mert semmire sem mennek ezek nélkül Picasso vagy Rubens rajztechnikájának utánzásával.

Nagyon sok laikus és szakember elköveti azt a hibát, hogy versenyzők videóiból alaposabb elemzés nélkül akar levonni tanulságokat, sőt gyakran ezt egy-egy kanyar kiemelésével teszik meg. Ha így járunk el, nagyon hamar téves következtetésekre juthatunk.

Pár évvel ezelőtt egy jónevű professzor rendszeresen és hosszan elemezte versenyképek segítségével, hogy a versenyzők az élváltáskor a leendő ívbelső léc sarkának lenyomásával indítják a kanyart, mert ez a lenyomás fékező hatást vált ki, és mint a szánkó esetében, ekörül fordulnak meg. Bízzuk az olvasóra annak az eldöntését, hogy ez a megállapítás egy-egy kiragadott helyzet és a mozgásszerkezet széleskörű elemzése nélkül vagy annak figyelembe vételével született-e meg.

  • Az elemzés során nem egy-egy pillanatot kell megfigyelni, hanem a korábbi kanyarokat, esetleges hibákat, pályatűzési szempontokat stb.
  • Ha tanulni szeretnénk a videóból, keressünk olyan szakaszokat, ahol a versenyző nem kényszerül speciális megoldásokra a pályatűzés vagy a körülmények miatt, hanem érezhetően viszonylag nyugodtan tudja síelni a saját ritmusát és technikáját. Először ugyanis az alaptechnikát kell megtalálnunk, azzal kell tisztában lennünk. (Az ilyen helyzetek általában az erősebben eltűzött kapuk, extrém meredek vagy lapos részek, illetve a hibákat követő kanyarok.)
  • Ha már megtaláltuk és értjük a versenyző alaptechnikáját, akkor érdemes elkezdeni a speciális megoldások, trükkök elemzését. Ezek ugyanis csak úgy értelmezhetők, hogy ha tudjuk, hogy a versenyző miből indult ki, mit módosított az adott kapuvétel sikeréhez.
  • Ha van olyan szerencsénk, érdemes megfigyelni az adott versenyzőt edzés közben. Még jobb, ha kapuk nélküli síelésben is láthatjuk, mert ilyenkor látható igazán az alaptechnika.

Összefoglalva: Ha alaposabb, általánosan is felhasználható tanulságokra vágyunk, mindig próbáljuk megkeresni az alaptechnikát, hiszen enélkül a zseniális megoldás nem történhetne meg. Persze ha csak csodálni akarjuk a versenyzőt, és kíváncsiak vagyunk a trükkökre, nem feltétlenül szükséges mögéjük néznünk. Ha pedig olyan magas szinten síelünk, hogy meg akarjuk tanulni őket, a kettőt együtt kell vizsgálnunk. De semmiképpen ne vonjunk le általános következtetést a speciális helyzetekből, mert ezzel magunkat és másokat is félrevezetünk! (Vagy úgy járunk, mint sok versenyző, akiknek az edzői a speciális megoldásokat tanítják „versenytechnika”-ként, ahelyett, hogy megtanítaná a valódi versenytechnikai alapokat.)

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>