Hogyan álljunk bele a síelésbe - a lábboltozat és ami felette van | SKI. C.U.L.T. -- skiculture

Az előző részben arról beszéltünk, hogy mennyire fontos, ahogy beleállunk a sílécbe, a kanyarba. Aki alaposan elolvasta, észrevehette a rejtett üzenetet: nemcsak a síelésről beszéltünk, hanem az egészséges állásról, gerincoszlopról, ízületekről, a helyes tartásról. Arról, hogyan tudjuk megelőzni vagy korrigálni a hibákat, fájdalmakat.

Az állás a lábnál, a lábboltozatnál kezdődik, és az alsó végtagon át a medencéig, a gerincoszlopig, a törzsig tart, tehát az egész test részt vesz benne. Ami itt rossz, azt az egész testünk bánni fogja, amit itt kijavítunk, azt meghálálja. Sőt, nemcsak a testünk, hanem az érzéseink, érzelmeink, gondolkodásunk is, ugyanis a test, a gerincoszlop, a tartás a teljes személyiségünkkel összefüggésben van. Aki „lógatja a fejét”, annak a tartása rossz vagy a kedve? Vagy a kettő együtt, egymásra hatva? Akinek egyenes a gerince annak a tartása egészséges vagy a lelke?

A test súlya, a talajról a testre ható erők a „frontvonalban” a lábboltozatot és a bokát terhelik. A második vonalban áll a térd, de ez az ízület csak látványos munkát végez, a valódi tevékenysége sokkal szerényebb. A hátország a medence és a törzs, ugyanis ennek az izomrendszere nagyon erősen befolyásolja a térd működését. 

A lábboltozat

A láb szalagrendszere önmagában nem elég erős a boltozat fenntartására, különösen nem extra terhelés alatt.

A láb hosszanti és haránt boltozatát a szalagrendszere és az izmok tartják fenn (https://www.studyblue.com/notes/note/n/ankle-and-foot-joints/deck/15412787)

Ha a boltozat ellaposodik, a boka bebillen és az alszár befelé fordul, amit lekövet a térd, a combcsont és a medence is.

A befelé billenő boka elmozdítja és forgatja a sípcsontot is (http://www.totallyfeet.net/foot-facts/structural-foot-problems/flat-feet/)

A lábboltozat terhelés alatt

„Hivatalosan” a saját súlyunk alatt még nagyjából fenn tudjuk tartani a boltozatot, nagyobb terhek alatt viszont már csak extra erőfeszítéssel sikerül. A valóságban a gyenge izomzat, a fáradás és a megnyúlt szalagok miatt már a saját súlyunkat sem bírja el el a lábboltozatunk.

A lábboltozat alaphelyzetben, elfáradt izmok mellett „lusta” tartásban és extra teher alatt (kb 20 kg)

Az addig könnyen fenntartható, stabil összeköttetést a talaj és a medence között egyre nagyobb izommunkával kell rögzíteni, de ez a törekvés már nem lesz maradék nélkül sikeres: az alátámasztás az erők változására mindenképpen kisebb-nagyobb elmozdulásokat fog elszenvedni.

A lábboltozat fenntartása és visszaigazítása

A boltozat fenntartásában és a boka bebillenésének megelőzésében több választásunk is lehet:

Fenn lehet tartani úgy, hogy főleg a láb izmait használjuk.

Bevethetjük az alsó végtag izomrendszerét komplexen is (egészen a farizomig).

Ha csak magát a boltozatot fenntartó izmokat használjuk, előfordulhat, hogy ezen izmok ereje kevés lesz a terhelés megtartásához. Az elsődleges reflex az szokott lenni, hogy a lábujjainkat leszorítjuk a talajra, hogy megemeljük a boltozatot. Ezzel igazából nagy erőt nem tudunk elviselni, és csak következményként mozdítja meg a térdet és a combcsontot. A comb, a térd és az alszár kifelé rotálásával és megtartásával a nagyobb teherbírású izmokkal (pl. farizom) segíthetünk a hatékonyabb ízületi pozíciók megtartásában.

A boltozat fenntartása az egész alsó végtag komplex izomműködése (beleértve a medencét és a törzset is). A tapasztalat szerint ez nincsen benne a legtöbb ember mozgásmintáiban, hanem meg kell tanulni. 

A lelapult boltozatot megemelhetjük a lábujjainkat a talajra szorítva vagy az alsó végtag komplex izomszerkezetét használva

A lábboltozat viselkedése a függőlegestől eltérő testhelyzetben

A síelésben a jelentősebb erők nem egyformán érik a lábakat. Az ívkülső lábon a belső talpél érintkezik a talajjal, az ívbelsőn a külső talpél. A láb viszont a teljes talpra szeretné szétosztani ezeket az erőket.

A láb a teljes talpra szeretné szétosztani az erőket

A síelés sajátossága, hogy a lábat valahogy az élére kell állítani. A régi, bőr bokacipők esetében ez csak nagyjából sikerült, annyira, amennyire a cipő gyenge támogatása mellett az izmok el tudták érni. A hatékony élezéshez, az alátámasztás stabilitásához nem elég a láb izmainak a munkája. A teljes alsó végtag izomszerkezetét be kell vetni. Sícipő nélkül azonban még ez is kevés.

Sícipő nélkül nem egyszerű a pontos élszög beállítása

Jellemzően az ívkülső lábon billen beljebb a boka, és ennek következtében a térd is (itt akarunk erősebb élszöget kialakítani). Tudatos kompenzálásként az ívbelső térd „belógatva” keres hasonló élszöget, de ez sem képez így stabil szerkezetet, ráadásul a medencét is elfordítja mindkét megoldás.

Ha a térd szemből nézve kitér az alátámasztást és a csípőízületet összekötő síkból, akkor a szerkezet labilissá válik, és nagyobb izomerő kell a fenntartásához (ha egyáltalán lehetséges -nagyobb terhelésre lehet, hogy kicsit összecsuklik).

Ma a síelő a merev sícipővel tudja fenntartani az élezés helyzetét, elsősorban úgy, hogy a sícipő szárára támaszkodik. A sícipő merevsége önmagában elegendő egy bizonyos élezés kialakítására, ezért a legtöbb síelő ezt ki is használja. A sícipőre támaszkodva viszont ellazulnak az alsó végtag ízületeit stabilizáló izmok, és a szerkezetben elmozdulások jönnek létre a terhelés hatására.

A legjobb megoldás, ha a sícipő merev tartását az alsó végtag izmainak rögzítő munkájával egészítjük ki. A lábboltozatot tartó izmok ugyanolyan fontosak, mint medence környékének izmai és a törzsizmok. Ebben segítségünkre van, hogy az aktív lábmunka (lábboltozat, lábujjak) szinte automatikusan tónusba hozza az alsó végtag fixáló izmait, egészen akár a hasizmokig.

Ha a sícipő tartását nem egészíti ki az izmok munkája, az ívkülső térd bebillen, x-elés jön létre. Széles tartásnál az ívbelső térd nem tud ideális terhelést átvinni.

Keskenyebb tartásnál könnyebb az ideális szerkezetet megtartani, de a síelő az egyensúlyát érezheti labilisabbnak a keskenyebb alátámasztás miatt. Valójában a keskenyebb lécvezetés biztonságosabb lehet, mert könnyebb stabil szerkezettel két azonos élszöget biztosítani, ami főleg a bekormányzás alatt különösen kritikus.

Szűkebb állással (a képen a valódi csípőszéles lécvezetés látható) könnyebb egyforma élszögeket és stabilabb szerkezetet kialakítani.

Az, hogy hogyan állunk a sícipőben, a merev cipők korában teljesen lényegtelen szempontnak tűnik. Sokan vitatják, hogy átlagsíelőknek, kezdőknek kellene ezzel foglalkozni. A valóság az, hogy az állás módja, a boltozat fenntartása, az alsó végtag ízületeinek rögzítése alapvető fontosságú, tanulandó feladat. Nem ösztönös, de nem is bonyolult. Érdemes az első lépésektől tanulni, hogy alaposan beépüljön, összekapcsolódjon a síléc kezelésével, és reflexessé váljon.

Nem mellékes haszon, hogy ezek a működések a hétköznapi életben meghálálják a törődést. Kevesebb ízületi kopás, fájdalom, egészségesebb vázrendszer lesz az eredménye. Ez a fajta „beleállás” a sílécbe átvihető más sportokba, sétába, futásba, vagy csak a mindennapok viselkedésébe. Ha pedig ott figyelünk ugyanezekre a szempontokra, hatékonyabb lesz a síelésünk. 

 

Következő programok

2017.04.26. - 2017.04.30.