16:27 -
A sielok.hu fórumában is elindult egy vita ennek tekintetében, ahol terveztem hozzászólni, de először itt összegezném az álláspontomat, hogy egy helyen gyűljenek az ismeretek. A hozzászólás alján megtalálható lesz az adott fórumtopik címe.
Arra utaltam, hogy a fékező hóeke az oktatás elején kerülendő tanyagag. Érveket vártam volna arra, hogy mi az, amit kevésbé káros módszerekkel nem lehet megtanítani. A válasz szerint a „károst” sokféleképpen meg lehet közelíteni, de mindneképpen káros az a módszer, amely hatására 4 nap után a tanuló sem kanyarodni sem fékezni nem tud.Ez tökéletesen illik a fékező hóekére, hiszen ezzel valaki egy kemény pályán 10-12 km/s sebességgel simán nekimegy egy fának vagy egy épületnek. (Ahogy a konferencián hallottuk: biztosra vehető, hogy ebben a módszerben helyet kapott a fékező hóeke. Én pedig azt állítottam, hogy a fékező hóeke adott esetben kiüti a kanyarodást, és így ebben az esetben sem fékezni sem kanyarodni nem fog, akinek ezt tanították...). Ha nem tanították volna a meg fékező hóekét, sokkal nagyobb biztonságban lenne. Itt már feketén-fehéren elválik a rossz a helyestől. A fékező hóeke egy, a járás tempójánál nagyobb sebesség esetén a megállásra alkalmatlan módszer, viszont mivel az elején megállásként tanítják, ezt veszi elő a síelő. Ha nem ezt tanulná, elő sem venné, nem görcsölne be és nem alakulna ki pánik. A pánik, a görcs és a megállás kudarca egymást erősítő tényezők, és mindegyikért a fékező hóeke a hibás. Abban a sebességi tartományban, ahol viszont hatékony, ott a kis sebesség miatt felesleges biztonsági kérdésként kezelni...
Szükség van rá enyhe lejtőn a sebesség szabályozásához, a lejtőhöz és a hófajtához tartozó fékút megtapasztalásához, megtanulásához.A lejtőhöz és a hófajtához nem a fékutat kell megtanulni, hanem a saját sebességét, a lassulásokat és gyorsulásokat és a fellépő erőket kell megismernie (a fékút ennek egy kis részlete, tanítani pedig a fékút méréséhez szükséges képességeket lehet). Ezt kanyarodás közben is megtanulja, sőt sokkal sokrétűbben. A fékút csak egyenes vonalban ad információkat, kanyarodás közben ez kiegészül az oldalra ható erőkkel és az irányváltoztatás esélyeivel. Ebből a szempontból a tapasztalat szerint nagyságrendekkel hatékonyabb, ha először kanyarodni tanul meg az egyenes siklásban való fékezés helyett.
A külnböző méretű hóekehelyzetekhez tartozó élszögek, ezek hatásainak megtapasztalása, megtanulása.A hóekehelyzet eszköz és nem cél. Elsősorban az élezést tanítjuk vele. A normális, kényelmes terpeszű hóekén túl a többit csak ezért jó megmutatni, hogy ott aztán végképp mozgáskorlátozottá feszíti az ember a csípőjét. Az él viszont a csúszó hóeke kivételével soha nem működik ebben a helyzetben, tehát a csúszó hóekével egyedül a csúszó hóekét lehet megtanítani. Pontosabban az élváltásnál kilendülő csípő és az így létrejövő flatterolás során nagyjából ezek az izmok dolgoznak. Az alapvetően hibás lendületek bekormányzása és a csúszó hóeke között közvetlen ok-okozati kapcsolat van.Ennek az oka, hogy nincs az embernek „élezés” nevű mozgása. Az élezést izomcsoportok hozzák létre. Olyan izomcsoportokkal kell tanítani, amilyenek a valós felhasználásuk során létrehozzák. A csúszó hóekének csak a látványa olyan mint a síelés közbeni élezésnek, de teljesen más izomcsoportok dolgoznak. Ha ehelyett kanyarodni tanul, a helyes mozgásszerkezetben gyűjti mozgástapasztalatokat. Emiatt a csúszó hóeke mozgástanulási szempontból kifejezetten tévútra viszi a síelőt.
Egyenes siklásban a gyorsulás, a lassulás és ezek ritmuásnak megtapasztalása és megtanulása (egészen a megállásig).A gyorsulás és lassulás ritmusa a síelésben mint alapvető tapasztalat elsősorban a kanyarokban érdekes. Egyenes siklásban vízszintesen és enyhe lejtőn enélkül is kényelmesen kialakítható. Ezt a tapasztalatot a helyes hóekeívek közben kanyarokban sokkal hasznosabban meg lehet szerezni, emiatt kár elrontani vele a mozgást.
Az élezés közbeni szimmetrikus vízszintes terhelés megtanulása, az első, csak terheléssel végrehajtott kanyarodások megérzése és megtanulása (ez az egy elegendő lett volna a baleset elkerülésére).Ha jól értem a lécre merőleges erők kezelésére gondolsz. Elöljáróban a balesetveszélyről: tök mindegy kinek mit tanítottak meg csúszó hóekében, a hiba ott van, hogy ha veszély esetén fékező hóekét választ valaki. A mostani táborban játszottam ezzel, de javaslom, hogy készítsünk egy videót a télen: GPS-szel mért sebességekkel nézzük meg, hogy jó síelők hogyan állnak meg fékező hóekében. Vicces lesz! Még 1x: a profi demonstrátorok megállása az általam feltöltött videón ékesen bizonyítja, hogy A FÉKEZŐ HÓEKE NEM A VÉSZFÉKEZÉS ESZKÖZE! Nem tudom, hogyan terjed el ez a szakmában, de ez ALAPVETŐ TÉVEDÉS! Ez egy közlekedési eszköz kis sebességnél, és semmi más.Korrekció: kizárólag terheléssel nem lehet elfordulni. Ha valaki kizárólag terheléssel akar elfordulni, akkor jön a síoktatók réme: keresztbe fordított sível lapon csúszik a völgy felé. Az elforduláshoz a terhelés mellé legalább élezni is kell. Ezt viszont karcolásnak hívják, és nem a kezdők gyakorlata (tisztán karcolt, csak terheléssel és élezéssel összehozott hóekét a síoktatók jelentős része sem tud mutatni). A hóekében való elforduláshoz mindenképpen forgatni is kell. Az egy más kérdés, hogy még mindig nincs értelmesen használható forgatásdefiníció közkézen (még... ). És ha valamiről nem tudjuk micsoda, nehéz jól megcsinálni, és még nehezebb tanítani.
A vízszintes és az előre- és hátra irányuló terhelésváltások gyakorlása, hogy a „bejáratáshoz” alkalmas átlagsebesség tartható legyen.A terhelés és a súlypont mozgása nagyon ritkán érdekes egyenes siklás közben, annál inkább kanyar közben. A mozgásokat és a mozgásérzékelést abban a közegben kell fejleszteni, ahol a valóságban működnek. A kanyarban teljesen más izmok működnek, mint egyenes siklás közben, így tanítani is kanyar közben kell őket. Sajnos a súlypont mozgása tekintetében is nagy tévedések forognak a köztudatban (még a koordinációs tábor összefoglalójában is láttam e tekintetben alapvető tévedést). A súlypont és a terhelések ugyanis részben nem akaratlagos izomösszehúzódásokkal mozognak, hanem a külső erők is mozgatják őket. Ha mi rángatjuk ide-oda olyan izmokkal, amelyeknek a valós helyzetben semmi közük nincs hozzá, hibás mozgásokat tanítunk, közben meg semmit sem éreztetünk meg. Ez egy tipikus imitációs gyakorlat (ennek a legviccesebb példáját egy osztrák képzésen láttam, amikor a párhuzamos lendület kanyarban látható alaptartását állóhelyben, vízszintesen, síléc nélkül állítgatták...)Azt csak remélem, hogy a „bejáratáshoz” szükséges sebesség beállítása nem azt jelenti, hogy túl meredek a lejtő az első kanyarokhoz. Mert ha jó a terepválasztás, akkor az első kanyaroknál inkább azzal kell foglalkozni egy-két óra után, hogy túl lassú a tempó, de akkor nem kell hóekehelyzettel beállítani...A hóeke ugyanis nem a sebesség szabályozására van, hanem a forgatás tanításának mozgásszerkezeti eleme, amelyiket szerencsés esetben gyorsan el is hagyunk.
http://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=12367
Folytassuk a gondolatmenetet:
Összevetve az 1. és a 3. pontokat, érezhető némi ellentmondás: a síiskolák egy része és a tanítványok is gyors haladást várnak el. Pedig úgy kellene haladni az oktatásban, ahogy a síelő képességei és készségei kialakulnak. Van egy olyan tudásszint, amely alkalmassá tesz valakit bizonyos körülmények között való síelésre (pályanehézség, talaj keménysége, forgalom stb.). És ami alatt veszélyes bizonyos helyekre menni.
Kinek van meg a tudása ennek az eldöntésére? A tanítványnak vagy a szakembernek? Nyilvánvaló a válasz. Akkor vajon nem kellene felvilágosítani a tanítványt arról, hogy alapképességektől függően általában 2-5 nap, amíg valaki önállóan biztonsággal részt vehet a forgalomban? A kezdő tanítvány valószínűleg azért iratkozik be a síiskolába, mert nem tud síelni. Így azt sem tudja, milyen ütemben fog megtanulni. Az ő elvárása tehát mindenképpen irreális. A szakmai oldal felelőssége, hogy tájékoztassa őt a haladás várható üteméről és az aktuális tudásszintjéről.
Tehát akkor tegyük fel a kérdést: létezik kétórás kezdőoktatás?
"létezik kétórás kezdőoktatás?"
Bármennyire is ellenzem, sajnos igen. Sőt, elmondom neked, hogy még 50 perces is létezik.
De nem azért, mert a síiskola, vagy az oktató így szeretné, hanem nagyon gyakran azért, mert a tanítvány egyszerűen nem hiszi el, hogy nem lehet bezsúfolni egy 3 napos tananyagot egy egyórás oktatásba.
Nem azt mondom, hogy nem került már olyan ügyes, jó mozgású tanítvány a kezeim közé, aki képes volt egy jó óra alatt szinte minden gyakorlatot (majdnem)tökéletesre elvégezni, de ez kb. 50-100-ból 1!
"A síiskola gyors és látványos haladást vár el a síoktatótól."
Ez nem mindig így van. Általában nekik is jó az(anyagilag is, eredményesség szempontjából is), ha a tanítvány több órát kér.
Az már más kérdés, hogy mivel a pénz nagy úr, ezért sok helyen sajnos belemennek abba, hogy ha a vevő azt szeretné, akkor vehet kezdőként mindösszesen csak 1 órát.
Ha nekem saját iskolám lenne, akkor azt mondanám, hogy ez olyan, mint a motoros/autós jogsi. Van kötelező óraszám, mielőtt kiengedlek a forgalomba!
Viszont az tény, hogy egyik-másik honfitársunk lazán otthagy több 10-50 Eurót is piára naponta, de sajnálja sí-életének egyik legfontosabb szakaszára kiadni a napi 20-25 Eurót egy 2x2 órás napi oktatásra.
Pár napja volt egy család, amelyik azt játszotta a tanpályán, hogy az éppenhogy csak sízni tudó anyuka felvitte a két gyereket a futószalaggal, nagy kínlódva megállította őket a lejtő tetején, és elindította őket egyenként, majd gyalogos apuka odalent várta őket, és elkapdosta mindkettőjüket.
Még az sem tántorította el őket ettől a "kínzástól", hogy a gyerekek félve jöttek le, hogy egész nap láthatták, hogy tőlük pár méterre több tíz gyerek tanul meg szinte pillanatok alatt sokkal jobban sízni, mint az ő szegény gyermekeik, hogy a gyermekek még 2 nap után sem fejlődtek szinte semmit, és nagyjából az orosz ruletthez volt fogható az, hogy leérnek-e épen az aljáig, vagy nem.
Rettenetesen sajnáltam szegény gyerekeket, mert azok után, hogy két dillettáns és agyament szülő kezei közt szenvedtek napokon át, még az első, igazi, biztonságos síélményüktől is megfosztotta őket ez a két idióta.
Ja, azt mondanom sem kell, hogy végig szidták a kölköket, hogy miért nem csinálják ezt vagy azt a csúszás közben.
Aztán volt egy olyan nő is, aki megvette a felvonójegyet, majd simán odajött hozzám, hogy akkor most tanítanám-e (merthogy ez egy tanpálya, ugye)?
Mondom neki: persze, de hol a jegye az oktatáshoz?
Azt mondja: miért? az is kell?
És amikor mondtam neki, hogy: igen, a síoktatás egy kis pénzébe kerül, akkor inkább nem vett órát, és napokon keresztül ott rettegtünk, hogy mikor ver telibe valakit a pályán, mert ő úgy döntött, hogy inkább autodidakta lesz.
Szóval szép szép ez koncepció az ideális mennyiségű és minőségű oktatásról, de sajnos nem mindig adatik meg az az összhang, hogy találkozzon a síiskola, az oktató, és a tanítvány elképzelése.
Ezen talán egy alapfokú síléckezelői jogosítvány bevezetése segítene, amit én kötelezővé tennék, mert a síléc egy jármű, és legalább annyira veszélyes közlekedni vele egy zsúfolt pályán, mint robogózni a városban.
hópapa
http://siorultek.blog.hu
Tény, hogy a gyakorlatban van kétórás kezdőoktatás, de ettől még nem létezik. Amikor elkezdünk valakit tanítani, akkor kialakítunk egy tervet a tanítására. A tervhez tisztázni kell a célokat. Kötve hiszem, hogy lenne olyan tanítvány, akinek az a célja, hogy szeretne egyenesen tíz méter csúszni egy alig lejtőn.
Valószínűleg azt gondolja, hogy 2-4 óra alatt kanyarogva fog közlekedni. Én is el tudom ezt érni ennyi idő alatt, de ezért a munkáért nem tudok felelősséget vállalni. A tanítványnak tisztában kell lennie azzal, hogy mennyi idő kell egy kék pályán való közlekedőképes, biztonságos tudásra: ezt el kell neki világosan mondani. És ha ennek ellenére csak két órát akar tőlem venni, akkor
Az elvárásokkal kapcsolatban mégiscsak Ágit idézném, mert én is ezt tapasztalom:
El lehetne érni, hogy megszűnjenek a kétórás oktatások, de ehhez mindenkinek határozottan (és néhány tanítvány elvesztésének a kockázatával) fel kellene vállalni ezt az ügyet. Amikor a biztonságról beszélünk, akkor alapvetőnek tartom, hogy ne engedjünk ki senkit az oktatásból elégtelen tudással. Ez a mi felelősségünk. És szerintem hosszú távon üzletileg is ez lenne az üdvös, mert így lehet elégedett, visszajáró vendéget szerezni. De most az egész világon a síiskolák belemennek a rossz üzletbe az irreálisan rövid és gyors haladású oktatással, aztán meg panaszkodnak, hogy nincs visszatérő, felnőtt tanítványuk.
A rettenetes példákat én is látom magam mellett. Ennek a megoldása viszont szerintem másfelé keresendő. Aki így kezdi el tanítani a gyereket (családot, havert stb.), sokszor nem is tudja, hogy mik a lehetőségek és a következmények. De mennyi figyelmet fordít erre a szakma? Hány olyan síoktató szervezet (szövetség, síiskola, síoktató stb.) van, aki hatékony és széles körű marketinget fejt ki a sportág érdekében (a saját tanfolyamok hirdetése nem ide tartozik). Én pontosan követem, szinte darabra meg tudom mondani: alig van ilyen. És azt is tudom, hogy ez baromi nagy meló, mert naponta több órát fordítok rá. De ha nem csináljuk, akkor eredményt sem lehet elérni, nem igaz?