Élezés, a síelés sava-borsa | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Az alpesi síelésben az élezés a kanyarodás alfája és omegája. Fizikai törvényszerűség és egyben a síléc legnagyszerűbb adottsága. Élezés nélkül képtelenek lennénk lágy vagy ütős kanyarokat síelni. Sőt: élezés nélkül a síléc lényegében csak egyenes vonalon tud haladni. Az alpesi síelés világa a kanyarodásról szól, és furcsa módon a kanyarokban a forgatás alárendelt szerepet játszik az élezés mellett: egészen pontosan a forgatás az élen futó síléc pályáját hivatott befolyásolni. Így tehát élezés nélkül forgatás sincs.

A síléc tulajdonságai és az élezés

A síléc éle (kantni) az alpesi síelésben rendkívül fontos, ez akadályozza meg a síléc oldalirányú csúszását, ez segíti a stabil siklást. Tudomásom szerint a negyvenes évektől építenek fémkantnis léceket, amelyekre egyre nagyobb szükség lett a keményebb pályák miatt. A mai műhavas pályákon nem is 90°-ra élezik a síléceket, hanem ez alá (85-89° környékére).

A síléc az élén, megterhelve, meghajolvaA síléc éle és a formája között igen szoros összefüggés van: az élek hatékony működéséhez szükség van a síléc telemark ívére (piskóta formájára) is. (Az alpesi körülmények között a telemark típusú norvég lécek váltak be a legjobban, pont azért, mert ezeknek az eleje szélesebb volt, mint a közepe.)

De nemcsak a léc formája a fontos, hanem lécre ható erők, a terhelés is. A síléc az élére billentve (élezés) a telemark ívének köszönhetően csak az elején és a hátulján fekszik fel. Ha ebben a helyzetben terhelés éri, meghajlik, és az így kialakult ívelt formájának köszönhetően már kanyarban fog haladni a rajta álló síelő. Ha ezek a tulajdonságok nem állnának fent, akkor a síléccel csak nagy erőfeszítések árán, rángatva-feszítve tudnánk közlekedni.

Ha nem is brutális, de elég nagy élszög is megsíelhető elég könnyedénMinden síelő álma: a brutális élszög

Aki szívesen síel kezelt pályán, biztosan az álmai között sorolja fel, hogy valami nagyon komoly élszöggel húzzon el kanyart. Akinek meg nem csak az álmai között szerepel, az tudja, hogy ez valami utánozhatatlan élmény.

De hogyan alakul ki az élszög? Mi határozza meg a mértékét?
Ezen a téren van néhány népszerű tévhit, amit a siker érdekében érdemes eloszlatni. Nem nagyon érdemes felülnünk azoknak az oktatóvideóknak, ahol látványos ábrákkal magyarázzák el, hogy döntsük oldalra a térdünket vagy nyomjuk be az ívkülső kezünkkel a csípőnket a kanyar közepe felé. Lehet, hogy időlegesen nagyobb élszöget kapunk. De elvesztjük a vámon, ami a réven megnyertünk, mert a jó kanyarhoz az élezés mellé pontos terhelésnek is kell párosulnia. Ezekkel a „műanyag” megoldásokkal a nagyobb élszög mellé rosszabb terhelési viszonyok fognak társulni.

Az élszöget a súlypont és az alátámasztás határozza meg.

Az élszög mértékét alapvetően a fizika határozza meg - pontosabban főleg a kanyar sugara és a sebességünk - és természetesen a lejtő meredeksége. Ha igazán be akarunk avatkozni, ezeken kell változtatnunk. Mégpedig úgy, hogy a terhelésekkel pontosan, szilárd és az ízületekre egészséges módon álljunk ellen a sílécen tapasztalt nyomásnak.

Tehát a nagyobb élszöghöz

  • vagy meredekebb lejtőt kell választani,
  • vagy gyorsabban kell síelni,
  • vagy rövidebb sugarat kell elérni.

Ezek közül az utolsó a legbiztonságosabb megoldás. Erre például igen jó megoldás egy profi forgatás (amelyik nem azonos egy rosszul elflatterolt kanyarral). Ha úgy akarjuk, egy jó forgatással nagyon kemény, mondhatjuk brutális kanyart is húzhatunk (sokan kívülről meg sem fogják mondani, hogy egy forgatást láttak).

Mindegy azonban, melyiket is választjuk, egy biztos: a testtartás egészségtelen kifacsarásával, az ízületek letörésével nem érdemes kísérletezni.

Az oldalra letört térd nem tudja optimálisan átvinni az erőket.   A középre benyomott medence elveszi a terhelést az ívkülső lábról.

Az élezés szempontjából érdekes - vagy inkább magától értetődő - módon az ívbelső lábnak óriási szerepe van: erősen leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy az ívbelső a kormány, az ívkülső a futómű. Sokszor előfordul, hogy síelő az ívbelső lábával nem meri vállalni az ideális élszöget. Így viszont a sugár is nőni fog és nagy eséllyel túl nagy terhelés is kerül az ívbelső lábra.

Miből lesz a cserebogár?

Amennyiben az élezés a cserebogár, akkor természetesen az élváltásból:

  • Minél jobb (gyorsabb, pontosabb) az élváltás, annál hamarabb áll élre a síléc.
  • Minél hamarabb élre került a síléc, annál rövidebb lesz a sugár
  • Minél rövidebb a sugár, annál nagyobb lesz az élszög.

(A jó élváltás titka pedig a kikormányzás korrekt befejezése; de erről egy másik cikkben írunk majd.)

A síléc és a súlypont számtalan útvonalon haladhat.Az élszög valójában annak a geometriának a következménye, hogy a medence (súlypont) közelebb van a kanyar középpontjához, mint a síléc (alátámasztás). Ez úgy alakul ki, hogy a súlypontunk rövidebb úton halad a völgy felé, a síléceink hosszabbon (az ábrán az 1-es vonal jelöli a síléc egy lehetséges nyomvonalát). Az élváltás környékén ezek az útvonalak metszik egymást. Minél rövidebb úton rombol a súlypont a völgy felé a lécekhez képest, annál hamarabb és nagyobb élszög alakul ki (2). Minél jobban elnyúlik az élváltás, minél inkább oldalra halad a súlypont, ahelyett, hogy a völgy felé menne, annál inkább később alakul ki az élszög alakul ki (3), amely ráadásul kisebb is lesz.

Az élezés és a kanyar

Ha később alakul ki az élezés, több következménnyel is számolni kell:

  • Lassabban kezdődik el a kanyar (ebből a szempontból az ábra túlzottan egyszerűsít: az 1-es számú kék vonalat az élváltás környékétől jobban oldalra haladva kellett volna rajzolnunk, tehát többet haladt volna a pályán keresztbe a síléc).
  • Hosszabb lesz a sugár.
  • Amíg nincs élhelyzet, nem tudjuk elindítani a forgatást.
  • És mindezek miatt nagyobb lesz a sebesség.

Ha már láttunk olyan síelőt, aki a vállával vagy a csípője megrándításával indította el a kanyart, akkor tudhatjuk, hogy az élváltásban a súlypontja nem a (2) jelű vonalat követte, hanem sokkal inkább a (3) jelű vonal irányában haladt.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kisebb élszöggel haladó sílécet nehezebb megforgatni, mint egy közepes élszöggel haladót (ennek az okát a forgatásról szóló cikkünk alapján lehet megérteni).

Tehát a stabil, élményteli és biztonságos síelés savát-borsát a pontos élezés jelenti.

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>