Betegség a hegyen | SKI. C.U.L.T. -- skiculture

Síeléskor a megterhelés fokozhatja a tüneteket

Sok síelő nem is tudja, hogy a szabadság első-második napján jelentkező fejfájás nem más, mint a hegyibetegség egyik tünete. Általában azt tartják, hogy az emberek bizonyos hányada érzékeny a nagy magasságra, így nála jelentkeznek a magassági betegség tünetei.

Svájci kutatók azonban megállapították, hogy mindenki szenved a nagy magasságtól, csak egyénenként változó a tünetek intenzitása, illetve az, hogy milyen magasságon jelentkeznek a jól körülhatárolható tünetek. (Egyébként a szervezetet hozzá lehet szoktatni a magassághoz, akkor később jelentkeznek a tünetek. Nem véletlen, hogy a hegymászók napokat-heteket töltenek egy-egy táborban, mielőtt tovább indulnának meghódítani a 6000-8000 méteres csúcsokat.)

A hegyibetegség (AMS) okozója a nagy tengerszint feletti magasságon lévő oxigénhiány. A betegség súlyossága attól függ, milyen magasra jut el az illető és milyen gyorsan.
 

MagasságHegyibetegségben szenvedők aránya
2400 m fölött10 %
3000 m fölött25 %
4200 m fölött50 %
 








Gázcsere a szervezetben

A levegő oxigénje a tüdő hajszálereinek falán keresztül bekerül a vérbe, és ott a vörösvértestekben található fehérjemolekulához, a hemoglobinhoz kapcsolódik. A szövetekben, ahol az oxigén koncentrációja alacsony, a hemoglobin leadja az oxigént, helyette széndioxidot köt meg, amelytől a tüdőben megválik, s az a kilégzéssel távozik el a szervezetből. Ez a gázcsere folyamata, melyet alapvetően fizikai tényezők, elsősorban az adott gázok légkörben illetve a szervezet szöveteiben mérhető nyomása befolyásol.

 

MagasságA levegő oxigéntelítettsége
tengerszint100%
1600 m80%
2400 m75%
8000 m34 %








Nagy magasságban a légköri levegő ritkább, oxigéntartalma is alacsonyabb. Ennek megfelelően az adott magasságon a vérben is kevesebb oxigén oldódik, így a szövetek oxigénhiánnyal küzdenek. Megváltozik a vér kémhatása, amely bonyolult idegrendszeri szabályozáson keresztül kihat a légzésre. A légzésszám megnövekszik, a légvételek mélyebbé válnak. A gyorsult légzés következtében több széndioxid távozik a szervezetből, ami lúgos irányba tolja el a vér kémhatását. Felborul a vérben, a szövetközti térben és a sejtekben a nátrium- és a káliumionok aránya, ami további komoly biológiai változásokat eredményez, elsősorban azt, hogy megváltozik a folyadékok, elsősorban a víz eloszlása is. Ez vizenyő, ödéma kialakulásához vezethet. Testünk ilyenkor több, oxigénszállításra alkalmas vörösvértest termelésével próbál meg alkalmazkodni a megváltozott külső körülményekhez. Ez azonban heteket vesz igénybe.

2000 m alatt általában nem alakul kiA hegyibetegség tehát végső soron az az állapot, amikor a szervezet még nem alkalmazkodott a magaslati körülményekhez. Kialakulása természetesen függ a magasságtól és attól is, milyen gyorsan került arra a magasságra az illető. 2000 m alatt általában nem alakul ki. A gyors emelkedés viszont már gyakorta okoz panaszt 2500 m körül. De néhány nap alatt a 3000 m-es magassághoz is könnyen alkalmazkodik a szervezet. Jóval nagyobb magasságokban viszont hetekre is szükség lehet. Hegyibetegség elsősorban azoknál alakul ki, akik a tengerszintről gyorsan, 1-2 nap alatt kerülnek 2500 m-es magasság fölé. Pihenés hatására a tünetek néhány nap alatt fokozatosan megszűnnek, míg a nehéz fizikai igénybevétel – például sportolás – fokozza a panaszokat.


Tünetek

A hegyibetegség tünetei igen változatosak, és a heveny betegség a kórkép enyhe formája! A tünetek emelkedés közben 4-12 óra alatt alakulnak ki, fejfájás, bizonytalan szédelgés és – különösen testmozgáskor – légszomj jelentkezik. Étvágytalanság, hányinger, hányás következhet, társulva kimerültséggel, gyengeséggel, ingerültséggel. Néhányan a tüneteket a másnapossághoz hasonlítják. Azoknak, akik az éjszakát nagy magasságon töltik, alvászavaruk lehet. A tünetek általában egy-másfél napig tartanak, a heveny hegyibetegség azonban átmehet a magassági betegség súlyosabb formájába.

A magassági ödéma a kéz, a láb és alvás után az arc duzzanatát okozza. A duzzanat nem okoz jelentős kellemetlenséget, és általában néhány napon belül szűnik. A magassági tüdőödéma órákon belül enyhe megbetegedésből életet veszélyeztető állapottá válhat. A tünetek gyakran a feljutást követő második éjszaka alatt alakulnak ki, éjjelente rosszabbodnak, és fokozatosan egyre súlyosabbá válhatnak. Az enyhe tünetek között említhető a száraz köhögés és a már kis megterhelésre jelentkező nehézlégzés. Közepes súlyosságú tünet a nyugalomban is jelentkező nehézlégzés, zavartság, halványvörös vagy véres köpet, hőemelkedés és a bőrön, ajkakon és körmök alatt áttűnő kékes szín (cianózis). A súlyos tünetek közé a kapkodó és gurgulázó nehézlégzés sorolható.

A magassági agyödéma kismértékben a hegyibetegség egyéb formáiban is jelen van, súlyosbodhat is. Fejfájást, zavartságot, ügyetlen és bizonytalan járást (ataxiát) és kómát okozhat. Ezen tünetek órák alatt alakulhatnak át enyhe formából életveszélyes állapottá.

Kezelés

A legtöbb ember egy-két napon belül javulásra számíthatA heveny hegyibetegségben szenvedő hagyja abba az emelkedést, és tartson pihenőt. Addig nem emelkedhet nagyobb magasságba, amíg a tünetei el nem múlnak. A legtöbb ember egy-két napon belül javulásra számíthat.

Egyes szerzők szerint acetazolamid vagy kortikoszteroidok, mint például a dexametazon segíthet enyhíteni a tüneteket. Paracetamol és nem-szteroid gyulladásgátlók csökkentik a fejfájást. Ha a tünetek súlyosabbak, arcmaszkon keresztül kell oxigént adni. Ha nincs mód oxigénbelélegeztetésre, vagy a tünetek a kezelés ellenére nem változnak, esetleg romlanak, az illető ereszkedjen lejjebb, legalább 750 méter alá.

Ha a magassági ödéma kellemetlenséget okoz, vízhajtók (pl. hidroklorotiazid) hatásosak lehetnek. Az ereszkedés során azonban az ödéma eltűnik, a kezeléstől függetlenül is.
A magassági tüdőödémában illetve agyödémában szenvedő kapjon oxigént, és ha nem tapasztalható gyors javulás, le kell jutnia alacsonyabb helyre, amilyen gyorsan csak lehet. Ha a magassági agyödéma alakul ki, az illetőnek le kell jutnia olyan mélyre és olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges. Oxigénnel és dexametazonnal kell ellátni.

Ha nem kivitelezhető a gyors leereszkedés, túlnyomásos zsák alkalmazható. Ez az eszköz, amely könnyű és hordozható szövetzsákból vagy –sátorból és egy kézzel működtethető pumpából áll, a légnyomás növekedését képes utánozni. Az illetőt a zsákba helyezik, majd azt szorosan lezárják. Ezután a zsák belső nyomását a pumpával megemelik. Az illető a zsákban marad 2-3 óra hosszat. Az eszköz ugyanolyan jó hatással bír, mint az oxigén.
Az Ahuma-Zolamide nevű szert „hegyi betegség tüneteinek megelőzésére és enyhítésére azoknak a hegymászóknak, akik gyors szintemelkedést kísérelnek meg és azoknak, akik a fokozatos szintemelkedés ellenére nagyon érzékenyek akut magassági betegségre” ajánlja a gyártó.

4000 éve tartják Kínában csodaszernekA Hagyományos Kínai Orvoslás Gyógyközpontja (www.subotic.sk) honlapján a Reishi császárgombát ajánlják magaslati betegségre. Kínai kutatásokra hivatkoznak: „Állatokon végzett kísérletek során kínai tudósok bizonyították a reishi gomba micéliumának fogyasztásánál magasabb a toleranciaszint oxigénhiány esetén. Következő kísérleti lépésként ugyanezek a tudósok a gomba hatásait bizonyították olyan embereknél, akik magaslati betegségben szenvedtek. A tünetek mint az erős szédülés, fejfájás, fáradtság, hányás, gyorsuló pulzus és légszomj fellépése 3 500 m átlépése után, a légköri nyomás csökkenésének eredménye. Az oxigén parciális nyomása és ezzel együtt a vörösvértestek telítettsége is csökken. A kísérlet során 238 katonának 3szor 2 db reishi tablettát adtak. A vizsgált személyek 97,5%-ánál a felsorolt tünetek nem jelentek meg. További tanulmányok során 976 katonánál a hegyi harci egységből, akiknek reishit adtak, megfigyelték, hogy 83,77%-uknál nem lépett fel fejfájás és 96%-uknak egyáltalán ne volt feszültségérzete és hányingere.”Mindezekkel szemben hegymászók internetes fórumain azt olvasni, hogy a gyógyszerekkel AMS eseten csak óvatosan szabad bánni, mert elfedik a tüneteket így még nagyobb magasságon komolyabb gond is kialakulhat...

Hányingerre B6 vitamint ajánlanak, fejfájásra a megszokott fájdalomcsillapítót (Algopirin, paracetamol), emellett orvosi ellenőrzés mellett a vér PH-értékét befolyásoló Acetazolamid (Diamox) az, ami a hegymászók szerint az akut hegyibetegségre jó lehet.

 

Megelőzés

Lassú emelkedés, baj esetén gyors lejutásA legjobb megelőzés a lassú emelkedés. 2400 méterig tartson 2 napig az út, minden további 300-600 méterre jusson egy-egy nap. Fontosabb az a magasság, ahol az illető az éjszakát tölti, mint a napközben elért legnagyobb magasság. Az emelkedés ütemét lassítani kell, ha a hegyibetegség tünetei megjelennek.

A megérkezés utáni első 1-2 napban kerülendő a megerőltető testmozgás. Tanácsos a gyakori, kismennyiségű és magas szénhidráttartalmú étel fogyasztása a kevés és nagy étkezések helyett, illetve napi legalább két liter, koffeint nem tartalmazó ital fogyasztása. Alkohol vagy nyugtatók, melyek a heveny hegyibetegséghez hasonló tüneteket okozhatnak, kerülendők.