Atomic D2 VF 75 Sport teszt | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Többnyire azt feltételezzük, hogy a sígyárak a legnagyobb koponyákat, a legerősebb számítógépeket, a legtöbb fejlesztési pénzt a topkategóriás versenysík fejlesztésére állítják hadrendbe. Mégis, minden alkalommal, amikor egy allrounder síre állok, átértékelem ezt a vélekedést. Szerintem lényegesen kisebb kihívást jelent egy jó kezdőlécet vagy egy komoly versenylécet fejleszteni, mint egy jó középkategóriás sílécet.

Atomic D2 VF 75 Sport

Hajlékonyság és torzió
A síléceknek van két roppant fontos tulajdonságuk: a hajlékonyság (a síléc hídja, vagy súlyhajlat, esetleg flex), és a csavarodási merevség (torzió). A kemény torzió azt jelenti, hogy az élére állított sí nehezen csavarodik el, hasonló szögben fog állni a csőre is, mint a cipő alatti közpső része. Ha egy puha torziójú síléccel élezünk a csőre nem tudja tartani azt a szöget, amit megadtunk a cipővel a közepén, elcsavarodik. Érzésre ez azt jelenti, hogy egy kemény torziójú sílécet élére állítva szinte azonnal reagál, nagyon érzékeny, „hirtelen haragú”. A puha torziójú sí sokkal toleránsabb, az élreállítás hatására lassabban indul el. Egy jó síző a puha sít „butának” fogja nevezni, a kezdő a kemény sít „idegesnek”, kiszámíthatatlannak érzi. Ugyanakkor a puha torziójú sílécek könnyebben forgathatók.
Bővebben...

Miért gondolom ezt? A sílécek építésekor két fontos tulajdonságot kell figyelembe venni: a hajlékonyságot (flex) és a csavarodást (torzió). A kettő különleges viszonyban áll egymással: a sílécek többsége vagy puha vagy kemény mindkét szempontból. Nem könnyű olyan sílécet építeni, amelyik viszonylag könnyen görbíthető, de nehezen csavarodik.

Ezekre való tekintettel tartják úgy a szakemberek, hogy a legnehezebb feladat egy igazán jó allrounder sít építeni. Én személy szerint pár évvel ezelőttig nem találtam olyan „halandó” sít, amelyiket egy jó tudású, haladó átlagsíző valóban jóízűen tudott volna használni. Nem véletlenül volt az a gyakorlat, hogy a fent nevezett réteg többnyire a versenykategóriából választott magának egy szlalom vagy óriásműlesikló sílécet (jobb esetben nem a topsít, hanem a modellkínálatban valamelyik alatta találhatót). De ez sem volt igazán tökéletes megoldás, hisz ezek a sík valamivel az ő tudásszintjük felett voltak. Az utóbbi pár évben azonban egészen használható középkategóriás sílécek jelentek meg, olyannyira jók, hogy kevés kompromisszummal kifejezetten élvezhetőnek találtam őket.

Mivel tavaly már volt módom tesztelni az Atomic Drive 9-es síjét, amelyiket nagyon kellemes középkategóriás sínek tartottam, valamint a 0. éves DoubleDeck (D2) síket is, most nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lett az idei Drive sí, feldíszítve a D2 technológiával.

Hát ez kijelentés persze túlzás volt. A síléc ugyanis egyáltalán nincs „díszítve” a D2 technológiával. A 2008/2009-es D2 síléceknél már leírtam, hogy meglepően visszafogottra sikerült a fehér alapon világosszürke dízájn. Most az ellenpontot kereste az tervezőcsapat, a D2 VF 75 „Sport” változata sötét színt kapott, amelyen igen vörös lángnyelvek közé van elrejtve a technika. Nekem úgy tűnik, a megjelenéssel most sem akarják túlzottan előtérbe tolni az műszaki tartalmat. Ezt nem pontosan értem, én biztosan erre hegyeznék ki mindent (de lehet, hogy ez a bizonyítéka annak, hogy nem vagyok marketingszakember). Ezzel együtt a sí látványa nekem tetszik egyszerre tűnik szépnek és látványosnak, de a legkevésbé sem rikító.

Az alsó léc lapos építésű sí, ami nem meglepő, hiszen a Béta technológia idén nyugdíjba vonult. A síléc nevében szereplő 75 a kötés alatti szélességre utal, amit azt ígéri, hogy puha havon jól kell viselkednie (kipróbálni ugyan nem tudtam, de olyan visszajelzéseket kaptam, hogy a teszt utolsó napján leesett friss hóban valóban jól működött).

A középkategóriás sílécek tesztje mindig nagyon nehezen indul, ugyanis fejben és sítechnikában bele kell helyezni magunkat azoknak a bőrébe, akiknek ezeket a síket készítik. Nagy hiba lenne összahasonlítani olyan sílécekkel, amilyenekkel általában sízünk. Ez a szerepcsere mindig egy kis időt vesz igénybe, ezért az első benyomások nem szoktak túl jók lenni. Most is úgy éreztem az első – laposabb pályán történt – csúszásoknál, hogy a sí puha, nem különösebben érzékeny. Aztán egy idő után még az én szellemi színvonnalamon is eljut az ember arra a felismerésre, hogy ennek a sínek ilyennek kell lennie. Nem szabad túl hirtelen reagálnia az élezésre. A puha torzió viszont azt eredményezi, hogy a sí könnyen forgatható, kezelhető. Dinamikus síző lapos pályán azonban ne várjon tőle túl sokat.

A tesztnap programja alapján meredekebb (és meredek) pályákon rövidlendületek közben volt módom megismerni a D2 VF 75-öt. A lapos pálya alapján már lemondtam arról, hogy lesz néhány jó menetem… De szerencsére nem így történt. Őszintén bevallva, a délutáni első meneteknél el is feledkeztem arról, hogy tesztsí van a lábamon, ráadásul olyan, amelyikkel nem éreztem magam különsebben jól délelőtt, és a feladatokra figyelve úgy kezdtem el síelni a rövidlendületeket, mintha a saját símmel mennék. Csak pár menet után jöttem rá, hogy a tesztre is figyelnem kellene, de visszaemlékezve a menetekre, nem volt miért figyelnem. Semmi különös nem történt, ugyanis a sí nagyon otthonosan viselte a kiképzést. Megpróbáltam többféle rövidlendülettel, terhelési megoldásokkal, időzítéssel: kifejezetten tetszett. Egyértelműen érezhető volt, hogy a laposon puha síként viselkedő léc a terhelés hatására keményebbé vált, mondhatnám, hogy „felnőtt a feladathoz”. Ez akár meglepő is lehetne, de figyelembe véve, hogy a D2 technológiának ez a lényege, egyszerűen fogadjuk el. Bele kell nyugodni, hogy ezekkel a síkkel olyan léceket vásárolunk, amelyekben egyszerre van benne a nyuszi és az oroszlán. Ahogy görbül a síléc, úgy növekszik a keménysége. A síléc igazodik a terephez, a sízési stílusunkhoz: ahogy elkezdünk keményebben, harcosabban síelni, a léc is keményebb, agresszívebb lesz. De ez nem varázslat. A kulcsó a görbülés. Ha nem görbül a sí, puha marad. Nincsenek megérzései, hiába megyünk meredek pályára nyújtott lábbal, hátul terhelve flatterolni: puha marad. De ha rendesen ráálunk…

Ozsváth Miklós
kiképző síoktató

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>