március 2013 | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
A síléc az élén, megterhelve, meghajolva
Az élszöget a súlypont és az alátámasztás határozza meg.
Az oldalra letört térd nem tudja optimálisan átvinni az erőket.
A középre benyomott medence elveszi a terhelést az ívkülső lábról.
Ha nem is brutális, de elég nagy élszög is megsíelhető elég könnyedén
A síléc és a súlypont számtalan útvonalon haladhat

Az alpesi síelésben az élezés a kanyarodás alfája és omegája. Fizikai törvényszerűség és egyben a síléc legnagyszerűbb adottsága. Élezés nélkül képtelenek lennénk lágy vagy ütős kanyarokat síelni. Sőt: élezés nélkül a síléc lényegében csak egyenes vonalon tud haladni. Az alpesi síelés világa a kanyarodásról szól, és furcsa módon a kanyarokban a forgatás alárendelt szerepet játszik az élezés mellett: egészen pontosan a forgatás az élen futó síléc pályáját hivatott befolyásolni.

Az kanyar szakaszai. Az egyes határpontok elhelyezkedése változhat.

A különböző szakirodalmi források sokféle módon határozzák meg a kanyar különböző szakaszait, emiatt sokféle - többé-kevésbé precíz – meghatározással találkozhatunk. Fogalmi szempontból legtöbbször a kikormányzás és az élváltás kifejezése jelentik a közös nevezőt, de mellettük sokféle más kifejezés is forgalomban van: kiváltás, beforgatás, bekormányzás stb. Néhányan a kanyar egyes pontjaihoz rendelik őket, mondván pl. hogy a kikormányzás az esésvonaltól kezdődik. Ennél gyakoribbak a kissé lazább meghatározások, amelyek nem kötik meg nagyon szorosan az egyes fázisok határait.

Következő programok

2017.04.26. - 2017.04.30.